A kezdeti munka iránti lelkesedését, majd realizmusát kezdi felváltani a kiábrándulás. Amennyiben segítő hivatást végez, és más emberekkel foglalkozik, kezdi elveszteni az érdeklődését az ember iránt, munkáját csak megoldandó feladatnak tartja. Bezárkózik. Teljesítőképessége csökken.
Frusztrált lesz. Talán már egyre jobban idegesítik a munkával kapcsolatos terhek. Nem akar fejlődni, nem látja a munkája értelmét, negatívan látja a körülötte lévő dolgokat, személyeket, akár önmagát is. Értékrendje felborul.
Apatikussá válik. A munkája rutinszerű lesz, durva, türelmetlen az emberekkel, akár ellenséges. Tevékenysége a minimálisan kötelezőre szorítkozik. Rosszul érzi magát a bőrében, változtatni viszont nem akar.
