Ezzel a témával különösen fontos foglalkoznunk, mert érinti a segítő hivatásúakat (orvosok, nővérek, szociális munkások, lelkészek), és érinti a teljesítménykényszer alatt dolgozók nagy részét.
Ha nem ismerik fel, nem segítenek időben, akkor komoly következményei lehetnek, amely kihatással van az egyén családjára, munkájára, önmagára.
Ezért fontos, hogy időben segítséget kérjünk. Az alpontokban röviden megnézzük melyek a legkézenfekvőbb jelei a kiégésnek, hogyan lehet megelőzni, és ha baj van, mely fázisban milyen kezelési lehetőségek vannak.
„Ez a szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek” (Herbert Freudenberger, 1974.)
